A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kávézó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kávézó. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. december 13., szombat

Cicero Kávézó















http://www.cafecicero.hu/
1051 Budapest, Október 6. u. 19.

„22 féle kávékülönlegesség, 18 féle forrócsoki, 37 féle különleges tea a világ minden tájáról
Adalékmentes házi sütik, helyben készített szendvicsek, frissen összeállított saláták…”
– ígéri a kis ismertető lapocska.
Hétköznap délután ültünk be a mindössze öt asztalkával berendezett kávézóba. Más vendég épp nem volt. Inkább családiasnak mint elegánsnak mondható a helyiség.
Érdeklődésre megtudtuk, hogy már egy éve megnyitott a kávézó, amit annak ellenére, hogy csak egy utcával dolgozom arrébb, még nem sikerült észrevenni, pláne kipróbálni. Az utcafront kirakata két-három lépéssel letudható, ezért alig észrevehető az üzletke. A környéken – ó, mily áldás ez a „magamfajta” kávézó- és bisztórajongóknak! – talán a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó bisztrók, éttermek és kávézók száma.
(Külön bejegyzést érdemelne a környéken látogatásra ajánlható bisztrók áttekintése, de néhány szóban erről most is kitérek a kedvenceimre. Első helyezett nálam az Oregánó Bisztró (http://www.bisztrooregano.hu/http/index.php), mely az önkiszolgáló – egy tányérra lehet minden megkívánt ételből begyűjteni a fogyasztani valókat, majd leméretni, s a húst felárral fizetni – műfajban változatos, különleges ételkínálatával nálam viszi a prímet. Ugyanez az önkiszolgáló műfaj kevesebb eleganciával, de ugyancsak minőségi környezetben a Roosevelt téri étterem, az egykori spenótház aljában. A hagyományos ízek, ámde kreatívan összeállított ételek kedvelőinek a Kisharang - a Ciceró és az Oregánó között - étterem ajánlható, elég bátran.)
A bisztrókitérő után visszatérve a Ciceróba, a vendégfogadás kedves, előzékeny. Elnyertük a tulajdonos szimpátiáját is, felajánlotta a pult alól a legújabb házi készítésű sütit rendelésre. Remek ajánlat volt! Francia almatorta karamell öntettel. Ami kiemelendő, hogy a karamell öntett sós! De ne valami sósmogyorós ízvilágot képzelj el, sütifaló olvasóm!, hanem a karamell édes-émelyítő töménységéből pont az émelyítés vonható ki az enyhe sózással, s marad a könnyed, jellegzetes karamell íz. Alma és lágy, könnyed karamellöntet… Úgy tökéletes, ahogy van. Köszönjük, még pár adagot befalunk majd, ha jó sorsunk erre vet újra!
A csokoládé ugyan kakaó, de a krémesebb fajtából. Na, ez az amit nem értek. Miért kell nálunk a kakaót csokoládéra keresztelni? Kár az átkeresztelésért. A kakaó is jöhet, de akkor arra készülök, s nem csalódom.
A kávézó falain a tulajdonos retró családi fotóiból láthatunk válogatást. Például néhány éves unokájáról, akit másnap sikerül megismerni immár felnőtt ifjú korában is.
Búcsúzásként kapunk még a kézzel készített bonbonokból egy-egy szem kóstolót bónuszként – mely nálam helyre ütötte a csokinak álcázott kakaótól megbiccent lelkiállapotomat (ne tessék ezt nagyon komolyan venni, jól éreztem magam eme családias környezetben ezzel együtt is) – holland karácsonyi ízesítésűt (ha jól emlékszem), s élvezkedve ízleltük, s nyeltük az ennivalót! Másnap visszatértem néhány szem tonkababos és más remek ízű, kézi gyártású, vidékről beszerzett csokibonbonokért (170,- Ft/bonbon), immár a felnőtté vált unokával bonyolítva a vásárlást. S mit tesz Isten, nem esett messze az unoka a nagymamájától, tőle is kaptam a vásárolt három-három szem csokira egy bónuszt kóstolásra, merthogy az az ő kedvence, az amarettó ízű... Kedves és nagyvonalú vendéglátók, finom sütik, bonbonok. Bátran betérhetsz ide, ha a környéken jársz, ne annyira forrócsokira, inkább a karamellöntetes francia almatortára és néhány szem bonbonra!
A csokoládé legyen veled! Meg a karamelöntet.
Posted by Picasa

2008. augusztus 20., szerda

Országtorta-portya a Zilában

Az elmúlt évben lelkesen fogadtam a születésnapi tortakészítés és kóstolgatás országos rítussá avanzsálását, s örülök, hogy az ötlet nem csak egy alkalomra szólt. Hagyomány – már tavaly is volt :) –, hogy augusztus 20-a alkalmából országtorta készül. A tavalyi Madártejes torta után, ez évben, Szatmári szilva tortát „kaptunk” meglepetésként. Külön öröm, hogy az általam igen kedvelt Zila Kávéházhoz kötődik ismét az országtortakészítés.
A tavalyi metódust követve, idén is ebéd után indultam tortabeszerző portyára az autentikus Zila Kávéházhoz. Megjegyzem, nagyon jó, hogy a kávéház mellett egy jó ideje kényelmes parkolóból – korábban a szembejövő autó-, valamint a mindkét irányból támadó villamosforgalommal is meg kellett küzdeni – néhány lépést kell csak kibírni, hogy zsákmányul ejthessük az ez évi célpontot. A Kávézó elektromos rendszerébe valami huncutság bújt, mert percenként kialudt a pultvilágítás, kiment az áram. De minden jó, ha jó a vége hozzájutottam a megfelelő tortaporcióhoz, Zilás csomagolópapírban és Zilás szatyorban sikerült is hazamenekíteni.
Szép kontrasztos rétegek, sötétbarna és krémszínű, nyúlnak el a sötét piskótalapokon. Az apró diószemek izgalmát újra és újra keresi a nyelvem, hol a szilvaíz, hol a csokikrém kellemes íze dominál, talán a marcipánkrém a legkevésbé érezhető. Jóval testesebb a Szatmári szilva torta a tavalyi könnyedebb, bájosabb madártejes alkotásnál. Mindkettőt szeretjük, ám ízlésemhez a könnyedebb sütemény áll közelebb. A kis áttört csoki virágával szívesen gondolok a Madártejes finomságra. De szilváspajtásnak is csak gratulálhatok! S közben, már a jövőre gondolok…

Rettenthetetleneknek e recept: http://augusztus20.freeblog.hu/archives/2008/08/02/A_Recept/

Korábban:
A Madártejes tortáról: http://digifotoim.blogter.hu/?post_id=182096
A Ziláról: http://szinhazesmiegymas.blogter.hu./?post_id=144541
Posted by Picasa

2008. június 14., szombat

Art Nouveau Kávéház

A bejárat
szec A kiállítótérSomlói és jeges kávé


A 2007 őszén megnyílt Magyar Szecesszió Háza földszintjén, az Art Nouveau Kávéházban, a hely szellemének megfelelő enteriőrben időzhetünk kellemes feketénk, s a hozzá választott süteményünk, esetleg szendvicsünk társaságában. Bárhol foglalunk helyet, a szemünk mindenhol talál valami szép korabeli tárgyat, amelyen megpihenhet.
A pincér kedves, szívélyes, még akkor is, amikor fotósszolgáltatásra kérjük fel, megörökítendő itt létünk derűs perceit. Hála néki! Visszanézve a fotókat, újra láthatjuk nemcsak saját, fülig érő mosolyú ábrázatunkat, hanem a kellemes időtöltésnek exkluzív, de mégsem nyomasztó, viszont látványos hátteret adó bútor és dísztárgy kavalkádot is. A vendég komfortérzetének szíves növelésére virágasztaldíszek, s korabeli használati tárgyak is időznek az asztalon. Ezek megfejtésével (hogyan is helyezzük a gyufadoboz-tartóba a gyufásdobozt) és fotómániásak lévén, egymás fotózásával múlattuk az időt. A virágdíszről csak tapogatás után bizonyosodik be, hogy nem valódi, szerencsére a virág tövénél lábát logató béka sem, melyet hiába csókolgattunk, nem változik herceggé.
A süteményválasztéktól nem roskadozik a pult. Ám a megrendelt presszókávé rendben, a somlói úgyszintén. A hangulatunk már jobb nem is lehetne.
Viszlát Szépségem, visszajövök még, s hozok magammal néhány új vendéget!

Visszatértem. A kávéházzal egy légtérben lévő szecessziós kiállítás három szinten helyezkedik el. A kiállításra szóló belépőjegyet jó kézbe venni, szép darab. Nagy az infláció, fél év alatt 600,- Ft-ról 1.000,- Ft-ra nőtt a belépőjegy ára. Viszont ezért megtapinthatóak a bútorok, az antik könyvek kézbe foghatók. Jómagam, élve a lehetőséggel, a hatalmas nagypolgári tálalók fiókjait húzogattam, belekukkantottam, ha tudtam. Aki kevesebbel is beéri, a kávézóból is tekingethet a kiállítótér felé, s az alagsori mosdó felé véve az irányt, az ottani kiállításba is bekukkanthat. Az emeleti ajándékbolt megtekintésével pedig erre a kiállítási szintre is vethet néhány lopott pillantást.

10-ből 9 pontot kap
-1 pont: nagyobb süteményválaszték lehetne,
-1 pont: a korai zárás (18 óra) korlátozza látogatási vágyaimat,
+ 1 pont szívélyes kiszolgálás, fényképezés

1054 Budapest, Honvéd u. 3.
A Bedő-házban: A Magyar Szecesszió Háza
http://www.magyarszecessziohaza.hu/