2008. december 13., szombat

Cicero Kávézó















http://www.cafecicero.hu/
1051 Budapest, Október 6. u. 19.

„22 féle kávékülönlegesség, 18 féle forrócsoki, 37 féle különleges tea a világ minden tájáról
Adalékmentes házi sütik, helyben készített szendvicsek, frissen összeállított saláták…”
– ígéri a kis ismertető lapocska.
Hétköznap délután ültünk be a mindössze öt asztalkával berendezett kávézóba. Más vendég épp nem volt. Inkább családiasnak mint elegánsnak mondható a helyiség.
Érdeklődésre megtudtuk, hogy már egy éve megnyitott a kávézó, amit annak ellenére, hogy csak egy utcával dolgozom arrébb, még nem sikerült észrevenni, pláne kipróbálni. Az utcafront kirakata két-három lépéssel letudható, ezért alig észrevehető az üzletke. A környéken – ó, mily áldás ez a „magamfajta” kávézó- és bisztórajongóknak! – talán a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó bisztrók, éttermek és kávézók száma.
(Külön bejegyzést érdemelne a környéken látogatásra ajánlható bisztrók áttekintése, de néhány szóban erről most is kitérek a kedvenceimre. Első helyezett nálam az Oregánó Bisztró (http://www.bisztrooregano.hu/http/index.php), mely az önkiszolgáló – egy tányérra lehet minden megkívánt ételből begyűjteni a fogyasztani valókat, majd leméretni, s a húst felárral fizetni – műfajban változatos, különleges ételkínálatával nálam viszi a prímet. Ugyanez az önkiszolgáló műfaj kevesebb eleganciával, de ugyancsak minőségi környezetben a Roosevelt téri étterem, az egykori spenótház aljában. A hagyományos ízek, ámde kreatívan összeállított ételek kedvelőinek a Kisharang - a Ciceró és az Oregánó között - étterem ajánlható, elég bátran.)
A bisztrókitérő után visszatérve a Ciceróba, a vendégfogadás kedves, előzékeny. Elnyertük a tulajdonos szimpátiáját is, felajánlotta a pult alól a legújabb házi készítésű sütit rendelésre. Remek ajánlat volt! Francia almatorta karamell öntettel. Ami kiemelendő, hogy a karamell öntett sós! De ne valami sósmogyorós ízvilágot képzelj el, sütifaló olvasóm!, hanem a karamell édes-émelyítő töménységéből pont az émelyítés vonható ki az enyhe sózással, s marad a könnyed, jellegzetes karamell íz. Alma és lágy, könnyed karamellöntet… Úgy tökéletes, ahogy van. Köszönjük, még pár adagot befalunk majd, ha jó sorsunk erre vet újra!
A csokoládé ugyan kakaó, de a krémesebb fajtából. Na, ez az amit nem értek. Miért kell nálunk a kakaót csokoládéra keresztelni? Kár az átkeresztelésért. A kakaó is jöhet, de akkor arra készülök, s nem csalódom.
A kávézó falain a tulajdonos retró családi fotóiból láthatunk válogatást. Például néhány éves unokájáról, akit másnap sikerül megismerni immár felnőtt ifjú korában is.
Búcsúzásként kapunk még a kézzel készített bonbonokból egy-egy szem kóstolót bónuszként – mely nálam helyre ütötte a csokinak álcázott kakaótól megbiccent lelkiállapotomat (ne tessék ezt nagyon komolyan venni, jól éreztem magam eme családias környezetben ezzel együtt is) – holland karácsonyi ízesítésűt (ha jól emlékszem), s élvezkedve ízleltük, s nyeltük az ennivalót! Másnap visszatértem néhány szem tonkababos és más remek ízű, kézi gyártású, vidékről beszerzett csokibonbonokért (170,- Ft/bonbon), immár a felnőtté vált unokával bonyolítva a vásárlást. S mit tesz Isten, nem esett messze az unoka a nagymamájától, tőle is kaptam a vásárolt három-három szem csokira egy bónuszt kóstolásra, merthogy az az ő kedvence, az amarettó ízű... Kedves és nagyvonalú vendéglátók, finom sütik, bonbonok. Bátran betérhetsz ide, ha a környéken jársz, ne annyira forrócsokira, inkább a karamellöntetes francia almatortára és néhány szem bonbonra!
A csokoládé legyen veled! Meg a karamelöntet.
Posted by Picasa
Hiba történt a modul működésében