Cicero Kávézó

http://www.cafecicero.hu/
1051 Budapest, Október 6. u. 19.

„22 féle kávékülönlegesség, 18 féle forrócsoki, 37 féle különleges tea a világ minden tájáról
Adalékmentes házi sütik, helyben készített szendvicsek, frissen összeállított saláták…”
– ígéri a kis ismertető lapocska.
Hétköznap délután ültünk be a mindössze öt asztalkával berendezett kávézóba. Más vendég épp nem volt. Inkább családiasnak mint elegánsnak mondható a helyiség.
Érdeklődésre megtudtuk, hogy már egy éve megnyitott a kávézó, amit annak ellenére, hogy csak egy utcával dolgozom arrébb, még nem sikerült észrevenni, pláne kipróbálni. Az utcafront kirakata két-három lépéssel letudható, ezért alig észrevehető az üzletke. A környéken – ó, mily áldás ez a „magamfajta” kávézó- és bisztórajongóknak! – talán a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó bisztrók, éttermek és kávézók száma.
(Külön bejegyzést érdemelne a környéken látogatásra ajánlható bisztrók áttekintése, de néhány szóban erről most is kitérek a kedvenceimre. Első helyezett nálam az Oregánó Bisztró (http://www.bisztrooregano.hu/http/index.php), mely az önkiszolgáló – egy tányérra lehet minden megkívánt ételből begyűjteni a fogyasztani valókat, majd leméretni, s a húst felárral fizetni – műfajban változatos, különleges ételkínálatával nálam viszi a prímet. Ugyanez az önkiszolgáló műfaj kevesebb eleganciával, de ugyancsak minőségi környezetben a Roosevelt téri étterem, az egykori spenótház aljában. A hagyományos ízek, ámde kreatívan összeállított ételek kedvelőinek a Kisharang - a Ciceró és az Oregánó között - étterem ajánlható, elég bátran.)
A bisztrókitérő után visszatérve a Ciceróba, a vendégfogadás kedves, előzékeny. Elnyertük a tulajdonos szimpátiáját is, felajánlotta a pult alól a legújabb házi készítésű sütit rendelésre. Remek ajánlat volt! Francia almatorta karamell öntettel. Ami kiemelendő, hogy a karamell öntett sós! De ne valami sósmogyorós ízvilágot képzelj el, sütifaló olvasóm!, hanem a karamell édes-émelyítő töménységéből pont az émelyítés vonható ki az enyhe sózással, s marad a könnyed, jellegzetes karamell íz. Alma és lágy, könnyed karamellöntet… Úgy tökéletes, ahogy van. Köszönjük, még pár adagot befalunk majd, ha jó sorsunk erre vet újra!
A csokoládé ugyan kakaó, de a krémesebb fajtából. Na, ez az amit nem értek. Miért kell nálunk a kakaót csokoládéra keresztelni? Kár az átkeresztelésért. A kakaó is jöhet, de akkor arra készülök, s nem csalódom.
A kávézó falain a tulajdonos retró családi fotóiból láthatunk válogatást. Például néhány éves unokájáról, akit másnap sikerül megismerni immár felnőtt ifjú korában is.
Búcsúzásként kapunk még a kézzel készített bonbonokból egy-egy szem kóstolót bónuszként – mely nálam helyre ütötte a csokinak álcázott kakaótól megbiccent lelkiállapotomat (ne tessék ezt nagyon komolyan venni, jól éreztem magam eme családias környezetben ezzel együtt is) – holland karácsonyi ízesítésűt (ha jól emlékszem), s élvezkedve ízleltük, s nyeltük az ennivalót! Másnap visszatértem néhány szem tonkababos és más remek ízű, kézi gyártású, vidékről beszerzett csokibonbonokért (170,- Ft/bonbon), immár a felnőtté vált unokával bonyolítva a vásárlást. S mit tesz Isten, nem esett messze az unoka a nagymamájától, tőle is kaptam a vásárolt három-három szem csokira egy bónuszt kóstolásra, merthogy az az ő kedvence, az amarettó ízű... Kedves és nagyvonalú vendéglátók, finom sütik, bonbonok. Bátran betérhetsz ide, ha a környéken jársz, ne annyira forrócsokira, inkább a karamellöntetes francia almatortára és néhány szem bonbonra!
A csokoládé legyen veled! Meg a karamelöntet.

Azték Csokizó

Talán még a Csokoládé c. film igéző szemű férfi főszereplője, bálványom, Johnny Depp is megjelenik egyszer a pinduri üzletecske ajtajában. A boltocska, az említett film csoki-választékát idézi. Jó-jó, ez talán túlzás és Depp is... De mégis, mesebeli boltban vagyunk!
Csokoládéról-csokoládéra vándorol az ember szeme, betelni nem lehet vele… Bonbonok itt, gazdag étlapkínálat a fejünk felett… Kehely és kéjhely…
Figyelem! Ellenállhatatlan kísértésnek van kitéve a betérő vendég! Ki itt belépsz, hagyj fel minden diétával!
Kétszer fordultam meg a Károly krt. és a Semmelweis u. közti átjáró udvarban rejtező gyöngyszemben, egyszer sem csalódtam. A kiszolgálás kedves, kellemes, gyors. A felszolgált chilis csoki remek kéjforrás, a jeges csoki lime-mal egyszerre kényeztet és frissít, zseniális kombináció!
A nyári terasz a hűs udvarban kellemes a kóstolgatáshoz, csevegéshez. Télen bajban leszünk, talán el sem férünk az üzletecske apró belterében. Mielőbbi bővülést kívánok!
Érdemes körülnézni a Csokizó honlapján is, ahol a bolt kínálata, receptek és más gyönyörűségek is szemrevételezhetők: http://www.freeweb.hu/choxolat/index2.html.
De leginkább azt ajánlom, hogy térj be ide mielőbb!

Budapest V. , Károly krt. 22 - Semmelweis u. 19. (Átjáró udvar)
Nyitva tartás: h-p: 7-19, szo: 9-14

Országtorta-portya a Zilában

Az elmúlt évben lelkesen fogadtam a születésnapi tortakészítés és kóstolgatás országos rítussá avanzsálását, s örülök, hogy az ötlet nem csak egy alkalomra szólt. Hagyomány – már tavaly is volt :) –, hogy augusztus 20-a alkalmából országtorta készül. A tavalyi Madártejes torta után, ez évben, Szatmári szilva tortát „kaptunk” meglepetésként. Külön öröm, hogy az általam igen kedvelt Zila Kávéházhoz kötődik ismét az országtortakészítés.
A tavalyi metódust követve, idén is ebéd után indultam tortabeszerző portyára az autentikus Zila Kávéházhoz. Megjegyzem, nagyon jó, hogy a kávéház mellett egy jó ideje kényelmes parkolóból – korábban a szembejövő autó-, valamint a mindkét irányból támadó villamosforgalommal is meg kellett küzdeni – néhány lépést kell csak kibírni, hogy zsákmányul ejthessük az ez évi célpontot. A Kávézó elektromos rendszerébe valami huncutság bújt, mert percenként kialudt a pultvilágítás, kiment az áram. De minden jó, ha jó a vége hozzájutottam a megfelelő tortaporcióhoz, Zilás csomagolópapírban és Zilás szatyorban sikerült is hazamenekíteni.
Szép kontrasztos rétegek, sötétbarna és krémszínű, nyúlnak el a sötét piskótalapokon. Az apró diószemek izgalmát újra és újra keresi a nyelvem, hol a szilvaíz, hol a csokikrém kellemes íze dominál, talán a marcipánkrém a legkevésbé érezhető. Jóval testesebb a Szatmári szilva torta a tavalyi könnyedebb, bájosabb madártejes alkotásnál. Mindkettőt szeretjük, ám ízlésemhez a könnyedebb sütemény áll közelebb. A kis áttört csoki virágával szívesen gondolok a Madártejes finomságra. De szilváspajtásnak is csak gratulálhatok! S közben, már a jövőre gondolok…

Rettenthetetleneknek e recept: http://augusztus20.freeblog.hu/archives/2008/08/02/A_Recept/

Korábban:
A Madártejes tortáról: http://digifotoim.blogter.hu/?post_id=182096
A Ziláról: http://szinhazesmiegymas.blogter.hu./?post_id=144541

Ponyvaregény Kávézó a gáton!

A Lágymányosi-híd mellett elnyúló Kopaszi-gáton, a kitűnő kert(park)tervezőnek hála, 21. századi, extra kellemes, szemet gyönyörködtető, tökéletes, makulátlan sétányon bújik meg a Ponyvaregény Kávézó. Nagyon bújik, ugyanis egyelőre csak a terasz üzemel, s ital, kávé és jégkrémválasztékból kényeztetheti magát a szerencsés arra járó. Az éttermi választék majd csak egy-két hét múlva próbálható ki (azaz számításaim szerint) az aug. 20-ai héten vagy azután), ha a mesteremberek (kőművesek, festők-mázolók és a többiek) istene is úgy akarja, s így a belső tér is fogadásra kész lesz reményeink szerint.
A szórólap szerint lesznek itt extrák, úgymint piknik kosár, pléd és sporteszköz bérlési lehetőség, de élőzenét, zongorát no meg gitárt is ígérnek, az italválasztékot tekintve kávéköltemények alkoholos és alkoholmentes variációkban, széles borválaszték, koktélok, csapolt és üveges sörök várnak majd ránk. Az ételválaszték szerint kemencében sült ételek, tökipompos, saláták, cipóban krémlevesek, bográcsolás, grill a teraszon csábítja majd a vendégeket.
Mondom, ez még csak az ígéret, mert jelenleg csak félüzemben, a teraszon működnek némi kávéval, sörrel, de az nagyon kényeztető a gyönyörű sétánynak köszönhetően. A 260,- Ft-os eszpresszó kellemes, de semmi extra aroma, a pohár kísérővíz sajnos lemaradt mellőle. A pisztáciazöld (?) formatervezett műanyag székek kényelmesek, a parkvirágokkal harmonizáló (közülük való?!) rózsaszín élővirág, a megrendelt sörrel, kávéval, jégkrémmel kellemesen üdíti a sétában megfáradtakat. A pincér gyors, ám kissé gondterhelt, de készséggel tájékoztat a megnyitás nehézségeiről, s hogy már egy héttel korábban is nagyüzemben akartak működni, ámde ez+az csúszik...
Mindenesetre ígéretes kávézó a gáton! Érdeklődve várom a fejleményeket, s drukkolok a sikerhez! Remek ez a Kopaszi-gát, pláne, ha még kávézókat is találok rajta! Rajta!
Café Ponyvaregény
Étterem, kávézó
Kopaszi-gát 12.
Nyitva: minden nap 12-02-ig
http://www.ponyvaregeny.hu

Ja, és itt egy kis Gát-hangulat:
http://fenyjegyzetek.blogspot.com/2008/08/virgok.html
és itt is:
http://magyarorszagfenyjezetek.blogspot.com/2008/06/budapest-kopaszi-gt.html

10-ből 8 pont,
mert még valójában nem üzemel, viszont víz sem volt a kávéhoz

Déryné Bisztró

Budapest I., Krisztina tér 3.
http://www.kavehazak.hu/kavehazak/kavehaz.php?id=484
http://www.cafederyne.hu/

A bagatell külső meglepően elegáns, nagyvilági belsőt rejt. Sokaknak zavaró ellentmondás a nem egyértelmű kommunikáció, hogy kit is vonzana szívesen e hely. Az I. oszályú beltéri luxusfíling, s a kültéri harmadvonalbeli külső kissé összezavarhatja a világos határokat kedvelőket. Ám én nem feltétlenül kedvelem a világos határokat, így cseppet sem zavar. Első ott jártamkor úgy tűnt, hogy az arra járók nem merészkednek a pazar belsőbe, inkább az autók tövében, a bisztró bejáratánál kialakított, ad hoc jellegű teraszon zsúfolódnak valamiféle otthonosságot keresve. (?)A belépő vendéget nem hagyják tévelyegni a tág térben. A fogadás rendkívül szívélyes, már-már zavarba ejtő volt. Bevezettek a bisztró közepére, a süteményes pulthoz. Sosem hagyom ki a sütikkel való közvetlen találkozás előtt a szemrevételezés fázisát, így ez a koreográfia pont kedvemre való volt. Ismertette a vendégfogadó hölgy a sütivariációkat – mely világossá tette rögtön, hogy egy kreatív ötletekkel megáldott cukrászhoz van szerencséje a süteményfalóknak. A mentás-citromos íz ígérete ragadott magával a meleg délutánon. Végül mi is a tömegben, kint ülünk le a járdára telepített terasz egyik asztalához. Gyorsan megérkezett a rendelésünk is. Szokásomnak megfelelő torkossággal, belekóstoltam partnerem túrós-mascarponés sütijébe is, ő is az én citromos-mentásomba. Mindkettő ízletes volt, a túrós édesebb, testesebb, a citromos-mentás könnyű, friss íze pont kiváló választás egy fülledt délutánra.Átlagos árak – extra belső.Belülre még további tesztelésre visszatérek!
Egy hónap múlva visszatértem.Ugyanaz a hölgy fogad, ugyanolyan szívélyességgel terelget, kérdezget kívánságainkról mint korábban. Egy, a bejárat melletti bőrfotelekben telepedtünk most le. Csupa nagyvilági újságot kínálnak a polcok, akárhova is nyúltunk – Vogue, Architecture & Design, stb. – pont jók az idő múlatásához. A korábbi hétvégén tett látogatáskor a beltér szinte üres volt, most pénteken, kora délután tele volt a bisztró.A dinnyés tortaszelet ellenállhatatlanul vonzó volt, meg is rendeltem… Szépséges volt, gyorsan behabzsoltam. A kávé… isteni, selymes, krémes, s az a tökéletes keser-édesség… a mennyei illattal és ízzel... Sajnos tejet nem kaptam hozzá, így partnerem desszertjének tejszínhabjából mertem egy darabkát a kávémba. Belekóstoltam még egy Sea Breath koktélba is – mentás, lime-os íze kiválóan frissített, élénkített. A többiek is dicsérték desszertjeiket. Hamarosan visszatérek!
http://www.cafederyne.hu/
10-ből 9 pontot kap
-1, a kávé mellől lemaradt tej miatt, ill. az előző alkalommal a kitelepülős viszonyok nem tetszettek.

Délibáb Kávéház és Nagycukrászda - Cegléd

2700 Cegléd, Szabadság tér 1.
http://delibab.atw.hu/

Dobfesztiválon jártunk Cegléden, de a szokásos cukrászda/kávéház túra természetesen ekkor sem maradhatott el. S láss csodát, elegáns kávézót rejtenek a főtér parkjának fái, s a cseppet sem elegáns telefonfülkék. A honlap szerint 100 éve vendéglátóhely működött már itt, de a jelenlegi formájában csak 2004 óta örülhetnek a helyiek és az erre járók. A klasszikus, polgári stílusú kávézó látványos, gazdagon megrakott pultarcát mutatja a belépőnek. Egy hangulatos, kávés felszerelést és zsákocskákban tanyázó arabicát tároló kis szekrényke előtt telepszünk le. Szinte minden szék foglalt, s a pulthoz folyamatosan járulnak az újabb és újabb nyalánkságra vágyó vevők. Sajnos a kávémhoz nem kaptam tejet. A pincérnők elég morcan szaladgáltak le, s fel. A csokis túrós karikásom egyedi és finom is volt – ilyen fazont máshol még nem láttam. Viszont a fizetés nehézkes, végül a pulthoz zarándokoltunk, leróni adósságunk.

A mosdó kifejezetten kulturált.
Kellemes hely, előttük a jövő s a feladat: fejlődni kedvességben, s a fizetőpincér felgyorsításában.
10-ből 7 pontot kap
- 1 a tej lemaradt
- 1 a fizetés nehézkes, kissé kedvetlen felszolgálók
- 1 az utcafronti kép még fejlődhet

Gresham Kávézó

Névnapi hangulatban indítunk támadást a luxusszálló kávézója ellen. Már az előcsarnok, s a kávézóba vezető út is pazar. Hiába, a szecesszió a leggyengébb pontom – rajongok érte. Ezek az indák, tekergők... Gyönyörűűűűű! Az ajtónállók szívélyesen irányítanak a célpont felé. A kávézó személyzete előzékenyen várja a vendégeket. Diszkrétek, udvariasak – folyamatosan érezhető, hogy egy Four Seasons luxusszálló kávézójában járunk. Végigpásztázzuk a süteményes pultot – hmmm… Művészi formába öntött finomságok sorjáznak. A ovális alakú, csokival bevont sütemény lendületes irányt vesz a látogató felé, mintha jönni akarna... Magácska lenne a somlói? Micsoda formabontás! Őt választjuk, s a szokásos feketét. Egy kellemes pamlagon foglalunk helyet, innen belátjuk az egész kávézót, a bejáratot, s a budai várat is. Az étlapot böngészve kissé elhűlünk az étlap jobb oldalán szereplő számokon. Nos, hmmm… a somlói 1900,-, a kávé 1500,-. Hűha, a nyitáskor nagyjából fele ennyi volt. Egyszer van az embernek (egy évben) névnapja, csapjunk a villával a sütemények közé, s a kávéskanállal meg keverjük a méregdrága feketét. Remek a somlói, sajnos hamar a végére érünk. A szokásos fotókészítéssel még zaklatjuk a pincért (aki önszántából ajánlotta fel még betértünkkor a fotózást, látván a kezünkben lévő masinát), de előzékenyen, mosolyogva nyomja a gombot. A fizetés nem oly gördülékeny mint várjuk, egy halvány erőfeszítéssel többet kell tennünk, hogy észrevétessük a fizetni óhajtó tekintetünket a pincérrel, mint kellene. A kijárat felé, ismét végignézzük az impozáns előcsarnokot, a látványos csillárt, a kandallót, a virágkompozíciókat. Pazar helyen jártunk.

Visszatérünk, megfelelő anyagi kondíció esetén.

10-ből 9 pontot kap
-1 A fizetés lassúra sikeredett.

1051 Budapest, Roosevelt tér 5-6.
http://www.fourseasons.com/budapest/dining/gresham_kavehaz.html

Zazzi Cukrászda és Kávézó

Solymár, Terstyánszky Ödön u. 89.
http://www.zazzi.hu/

A Népszabadság hozta hírét a solymári Zazzi Cukrászdának. Francia ihletésű sütemények? – olvasom a honlapjukon vagy talán az újságcikkben. Bekerült a bogár a fülembe, s nem nyughattam, míg saját szememmel nem láttam, saját szájpadlásomhoz nem tapodtam a mennyei ízeket!
Piliscsaba (ahol szintén kellemes cukrászdát leltem a templom mellett), Pilisszentiván és a többi takaros kis településen áthaladva érkeztünk Solymárra. A pöttöm kávézó egy solymári üzletsoron telepedett meg. Jelenlegi környezeténél, mármint a szemközti négy emeletes kockaházaknál, s a satnya üzletsornál jóval többet érdemel ez a kiváló kínálattal bíró cukrászda. Épp, hogy belépünk, s neki is ütközünk a válogatott ínyencségeket tartalmazó kis üvegpultnak. Szokatlan sütiformák – háromszögek, körök, oválok..., kellemes színek (zöldek, halvány sárgák, sötét barnák…) kelletik magukat. A citromosnál kötök ki (megint). Csábító! S az íze? Nagyon citrom. Szinte cukormentes. (Vagy teljesen az?) Végigkóstolnék még többet! A pult mögött álló középkorú hölgy nagyon kedves, készséges.
Ide is visszatérek, remélem!
Drukkolok egy pesti üzletnyitáshoz! Ó, cukrászdák védőszentje, add, hogy jöjjenek Pestre e remek eledelek!
10-ből 6 pontot kap
A sütiválaszték maximális pontszám, de a hangulat, s a küllem még fejlesztendő!

Art Nouveau Kávéház

A bejárat
A kiállítótérSomlói és jeges kávé


A 2007 őszén megnyílt Magyar Szecesszió Háza földszintjén, az Art Nouveau Kávéházban, a hely szellemének megfelelő enteriőrben időzhetünk kellemes feketénk, s a hozzá választott süteményünk, esetleg szendvicsünk társaságában. Bárhol foglalunk helyet, a szemünk mindenhol talál valami szép korabeli tárgyat, amelyen megpihenhet.
A pincér kedves, szívélyes, még akkor is, amikor fotósszolgáltatásra kérjük fel, megörökítendő itt létünk derűs perceit. Hála néki! Visszanézve a fotókat, újra láthatjuk nemcsak saját, fülig érő mosolyú ábrázatunkat, hanem a kellemes időtöltésnek exkluzív, de mégsem nyomasztó, viszont látványos hátteret adó bútor és dísztárgy kavalkádot is. A vendég komfortérzetének szíves növelésére virágasztaldíszek, s korabeli használati tárgyak is időznek az asztalon. Ezek megfejtésével (hogyan is helyezzük a gyufadoboz-tartóba a gyufásdobozt) és fotómániásak lévén, egymás fotózásával múlattuk az időt. A virágdíszről csak tapogatás után bizonyosodik be, hogy nem valódi, szerencsére a virág tövénél lábát logató béka sem, melyet hiába csókolgattunk, nem változik herceggé.
A süteményválasztéktól nem roskadozik a pult. Ám a megrendelt presszókávé rendben, a somlói úgyszintén. A hangulatunk már jobb nem is lehetne.
Viszlát Szépségem, visszajövök még, s hozok magammal néhány új vendéget!

Visszatértem. A kávéházzal egy légtérben lévő szecessziós kiállítás három szinten helyezkedik el. A kiállításra szóló belépőjegyet jó kézbe venni, szép darab. Nagy az infláció, fél év alatt 600,- Ft-ról 1.000,- Ft-ra nőtt a belépőjegy ára. Viszont ezért megtapinthatóak a bútorok, az antik könyvek kézbe foghatók. Jómagam, élve a lehetőséggel, a hatalmas nagypolgári tálalók fiókjait húzogattam, belekukkantottam, ha tudtam. Aki kevesebbel is beéri, a kávézóból is tekingethet a kiállítótér felé, s az alagsori mosdó felé véve az irányt, az ottani kiállításba is bekukkanthat. Az emeleti ajándékbolt megtekintésével pedig erre a kiállítási szintre is vethet néhány lopott pillantást.

10-ből 9 pontot kap
-1 pont: nagyobb süteményválaszték lehetne,
-1 pont: a korai zárás (18 óra) korlátozza látogatási vágyaimat,
+ 1 pont szívélyes kiszolgálás, fényképezés

1054 Budapest, Honvéd u. 3.
A Bedő-házban: A Magyar Szecesszió Háza
http://www.magyarszecessziohaza.hu/

Bevezető - Egy csésze kávé őstörténet

Egy kis kávé őstörténet
Arábiában kezdetben a kávét csak vallásos ceremóniákhoz és orvosi rendeltre fogyasztották. Azonban lassacskán a kávéivás szokása a vallásos közegből kiszivárgott. A kávét a mecsetben itták ünnepélyes keretek közt, áhítatos éneklés mellet, s ezért a kávéivást üdvös és jámbor cselekedetnek tekintették. Mellesleg rá is kaptak az ízére. Hamar elterjedt hát a hír, hogy mecsoda élmények várják a mecsetbe látogatókat. Rájöttek, hogy az ital stimuláló, és élénkíti a társasági életet. Hamarosan a mecseten kívül is árulni kezdték e nedűt. Szó mi szó, az egész város az új szokás hódolójává vált saját otthonában is.

A kávé hódító útja kb. a 15. század végére Mekka városába is elért. Itt is a mecsetek voltak a „fertőzés gócpontjai”, s hamarosan a nyilvános helyek is „áldozatul” estek az ellenállhatatlan kávénak. „A nap minden órájában nagy sokaság gyűlt össze egy kis tereferére, mások sakkoztak, vagy egyéb játékkal múlatták az időt, táncoltak, énekeltek, s mindenféle módon mulattatták magukat azzal az ürüggyel, hogy kávét isznak.”

Mekka a mozlim világ központjaként mintává vált a többi nagyváros mozlimjai számára a kávéivásban is. Sőt e szokás a mozlim hadseregben is meghonosodott, melyek bárhova nyomultak előre, a kávét vitték magukkal. Még a házassági szerződésekben is előírták, hogy a férj engedélyezzen a feleségének annyi kávét inni, amennyit csak akar. Ellenkező esetben az asszony válókereset nyújthatott be.

Mekka kormányzója fejébe vette, hogy az emberek berúgnak a kávétól, és ezzel készek a rendzavarásra, ezért be akarta tiltani a kávéivást. És akkor jöttek a jogi szaktekintélyek. (Már akkor is, s a helyzet azóta csak fokozódott.) A szaktekintéylek szerint a kávéházakban némi reformra van szükség. A szaktekintélyek jöttek, tanácskoztak ám az érzékeny pontokat érintő ügyben nem mertek állást foglalni, az orvosokra bízták a döntést. Az orvosok természetesen szintén nem jutottak dűlőre, s így csak törvényen kívüli anyagnak minősítették a kávét.

Mekka muftija a kormányzóval ellentétes álláspontot képviselt, mellyel egyedül maradt. A kormányzó törvényen kívül helyezte a kávéárusítást és -ivást. A kávébabkészleteket elégették, a kávéházakat bezárták, tulajdonosaikat megdobálták az összetört edények darabjaival. Az egyiptomi szultán csodálkozott a mufti nyilatkozatán, hiszen a kávét egész Kairó táplálónak és jótékony hatásúnak tatotta. A kormányzó fejét jól megmosták, és tudatták vele, hogy kizárólag a kávéházi rendbontások megakadályozása tartozik a feladatkörébe. Így megint legálissá vált a kávéivás Mekkában. Sőt mit több a szultán halálra ítélte a kormányzót a kávé elleni fellépése miatt, s két perzsa orvosnak is ez lett a sorsa.

Majd ismét bizarr vita kezdődött a kávéivásról, s a vitát betiltás követte… De rövidre vágva a történet, a hivatalos szervek belátták, hogy a nép erőszakos tiltása a kávétól reménytelen, a visszaszorítási kísérletek hamvukba holtak… S minden jó, ha jó a vége: a 16. század végére az egész Közel-Keleten bevett szokássá vált a kávéivás…



(Forrás: Nagy kávéenciklopédia, Jószöveg Műhely Kiadó, 2002)