2008. június 22., vasárnap

Délibáb Kávéház és Nagycukrászda - Cegléd

2700 Cegléd, Szabadság tér 1.
http://delibab.atw.hu/






























































Dobfesztiválon jártunk Cegléden, de a szokásos cukrászda/kávéház túra természetesen ekkor sem maradhatott el. S láss csodát, elegáns kávézót rejtenek a főtér parkjának fái, s a cseppet sem elegáns telefonfülkék. A honlap szerint 100 éve vendéglátóhely működött már itt, de a jelenlegi formájában csak 2004 óta örülhetnek a helyiek és az erre járók. A klasszikus, polgári stílusú kávézó látványos, gazdagon megrakott pultarcát mutatja a belépőnek. Egy hangulatos, kávés felszerelést és zsákocskákban tanyázó arabicát tároló kis szekrényke előtt telepszünk le. Szinte minden szék foglalt, s a pulthoz folyamatosan járulnak az újabb és újabb nyalánkságra vágyó vevők. Sajnos a kávémhoz nem kaptam tejet. A pincérnők elég morcan szaladgáltak le, s fel. A csokis túrós karikásom egyedi és finom is volt – ilyen fazont máshol még nem láttam. Viszont a fizetés nehézkes, végül a pulthoz zarándokoltunk, leróni adósságunk.
A mosdó kifejezetten kulturált.
Kellemes hely, előttük a jövő s a feladat: fejlődni kedvességben, s a fizetőpincér felgyorsításában.
10-ből 7 pontot kap
- 1 a tej lemaradt
- 1 a fizetés nehézkes, kissé kedvetlen felszolgálók
- 1 az utcafronti kép még fejlődhet



Posted by Picasa

2008. június 18., szerda

Gresham Kávézó

























































Névnapi hangulatban indítunk támadást a luxusszálló kávézója ellen. Már az előcsarnok, s a kávézóba vezető út is pazar. Hiába, a szecesszió a leggyengébb pontom – rajongok érte. Ezek az indák, tekergők... Gyönyörűűűűű! Az ajtónállók szívélyesen irányítanak a célpont felé. A kávézó személyzete előzékenyen várja a vendégeket. Diszkrétek, udvariasak – folyamatosan érezhető, hogy egy Four Seasons luxusszálló kávézójában járunk. Végigpásztázzuk a süteményes pultot – hmmm… Művészi formába öntött finomságok sorjáznak. A ovális alakú, csokival bevont sütemény lendületes irányt vesz a látogató felé, mintha jönni akarna... Magácska lenne a somlói? Micsoda formabontás! Őt választjuk, s a szokásos feketét. Egy kellemes pamlagon foglalunk helyet, innen belátjuk az egész kávézót, a bejáratot, s a budai várat is. Az étlapot böngészve kissé elhűlünk az étlap jobb oldalán szereplő számokon. Nos, hmmm… a somlói 1900,-, a kávé 1500,-. Hűha, a nyitáskor nagyjából fele ennyi volt. Egyszer van az embernek (egy évben) névnapja, csapjunk a villával a sütemények közé, s a kávéskanállal meg keverjük a méregdrága feketét. Remek a somlói, sajnos hamar a végére érünk. A szokásos fotókészítéssel még zaklatjuk a pincért (aki önszántából ajánlotta fel még betértünkkor a fotózást, látván a kezünkben lévő masinát), de előzékenyen, mosolyogva nyomja a gombot. A fizetés nem oly gördülékeny mint várjuk, egy halvány erőfeszítéssel többet kell tennünk, hogy észrevétessük a fizetni óhajtó tekintetünket a pincérrel, mint kellene. A kijárat felé, ismét végignézzük az impozáns előcsarnokot, a látványos csillárt, a kandallót, a virágkompozíciókat. Pazar helyen jártunk.

Visszatérünk, megfelelő anyagi kondíció esetén.

10-ből 9 pontot kap
-1 A fizetés lassúra sikeredett.

1051 Budapest, Roosevelt tér 5-6.
http://www.fourseasons.com/budapest/dining/gresham_kavehaz.html




Posted by Picasa

2008. június 14., szombat

Zazzi Cukrászda és Kávézó







Solymár, Terstyánszky Ödön u. 89.
http://www.zazzi.hu/

A Népszabadság hozta hírét a solymári Zazzi Cukrászdának. Francia ihletésű sütemények? – olvasom a honlapjukon vagy talán az újságcikkben. Bekerült a bogár a fülembe, s nem nyughattam, míg saját szememmel nem láttam, saját szájpadlásomhoz nem tapodtam a mennyei ízeket!
Piliscsaba (ahol szintén kellemes cukrászdát leltem a templom mellett), Pilisszentiván és a többi takaros kis településen áthaladva érkeztünk Solymárra. A pöttöm kávézó egy solymári üzletsoron telepedett meg. Jelenlegi környezeténél, mármint a szemközti négy emeletes kockaházaknál, s a satnya üzletsornál jóval többet érdemel ez a kiváló kínálattal bíró cukrászda. Épp, hogy belépünk, s neki is ütközünk a válogatott ínyencségeket tartalmazó kis üvegpultnak. Szokatlan sütiformák – háromszögek, körök, oválok..., kellemes színek (zöldek, halvány sárgák, sötét barnák…) kelletik magukat. A citromosnál kötök ki (megint). Csábító! S az íze? Nagyon citrom. Szinte cukormentes. (Vagy teljesen az?) Végigkóstolnék még többet! A pult mögött álló középkorú hölgy nagyon kedves, készséges.
Ide is visszatérek, remélem!
Drukkolok egy pesti üzletnyitáshoz! Ó, cukrászdák védőszentje, add, hogy jöjjenek Pestre e remek eledelek!
10-ből 6 pontot kap
A sütiválaszték maximális pontszám, de a hangulat, s a küllem még fejlesztendő!

Art Nouveau Kávéház

A bejárat
szec A kiállítótérSomlói és jeges kávé


A 2007 őszén megnyílt Magyar Szecesszió Háza földszintjén, az Art Nouveau Kávéházban, a hely szellemének megfelelő enteriőrben időzhetünk kellemes feketénk, s a hozzá választott süteményünk, esetleg szendvicsünk társaságában. Bárhol foglalunk helyet, a szemünk mindenhol talál valami szép korabeli tárgyat, amelyen megpihenhet.
A pincér kedves, szívélyes, még akkor is, amikor fotósszolgáltatásra kérjük fel, megörökítendő itt létünk derűs perceit. Hála néki! Visszanézve a fotókat, újra láthatjuk nemcsak saját, fülig érő mosolyú ábrázatunkat, hanem a kellemes időtöltésnek exkluzív, de mégsem nyomasztó, viszont látványos hátteret adó bútor és dísztárgy kavalkádot is. A vendég komfortérzetének szíves növelésére virágasztaldíszek, s korabeli használati tárgyak is időznek az asztalon. Ezek megfejtésével (hogyan is helyezzük a gyufadoboz-tartóba a gyufásdobozt) és fotómániásak lévén, egymás fotózásával múlattuk az időt. A virágdíszről csak tapogatás után bizonyosodik be, hogy nem valódi, szerencsére a virág tövénél lábát logató béka sem, melyet hiába csókolgattunk, nem változik herceggé.
A süteményválasztéktól nem roskadozik a pult. Ám a megrendelt presszókávé rendben, a somlói úgyszintén. A hangulatunk már jobb nem is lehetne.
Viszlát Szépségem, visszajövök még, s hozok magammal néhány új vendéget!

Visszatértem. A kávéházzal egy légtérben lévő szecessziós kiállítás három szinten helyezkedik el. A kiállításra szóló belépőjegyet jó kézbe venni, szép darab. Nagy az infláció, fél év alatt 600,- Ft-ról 1.000,- Ft-ra nőtt a belépőjegy ára. Viszont ezért megtapinthatóak a bútorok, az antik könyvek kézbe foghatók. Jómagam, élve a lehetőséggel, a hatalmas nagypolgári tálalók fiókjait húzogattam, belekukkantottam, ha tudtam. Aki kevesebbel is beéri, a kávézóból is tekingethet a kiállítótér felé, s az alagsori mosdó felé véve az irányt, az ottani kiállításba is bekukkanthat. Az emeleti ajándékbolt megtekintésével pedig erre a kiállítási szintre is vethet néhány lopott pillantást.

10-ből 9 pontot kap
-1 pont: nagyobb süteményválaszték lehetne,
-1 pont: a korai zárás (18 óra) korlátozza látogatási vágyaimat,
+ 1 pont szívélyes kiszolgálás, fényképezés

1054 Budapest, Honvéd u. 3.
A Bedő-házban: A Magyar Szecesszió Háza
http://www.magyarszecessziohaza.hu/

2008. június 9., hétfő

Bevezető - Egy csésze kávé őstörténet

Egy kis kávé őstörténet
Arábiában kezdetben a kávét csak vallásos ceremóniákhoz és orvosi rendeltre fogyasztották. Azonban lassacskán a kávéivás szokása a vallásos közegből kiszivárgott. A kávét a mecsetben itták ünnepélyes keretek közt, áhítatos éneklés mellet, s ezért a kávéivást üdvös és jámbor cselekedetnek tekintették. Mellesleg rá is kaptak az ízére. Hamar elterjedt hát a hír, hogy mecsoda élmények várják a mecsetbe látogatókat. Rájöttek, hogy az ital stimuláló, és élénkíti a társasági életet. Hamarosan a mecseten kívül is árulni kezdték e nedűt. Szó mi szó, az egész város az új szokás hódolójává vált saját otthonában is.

A kávé hódító útja kb. a 15. század végére Mekka városába is elért. Itt is a mecsetek voltak a „fertőzés gócpontjai”, s hamarosan a nyilvános helyek is „áldozatul” estek az ellenállhatatlan kávénak. „A nap minden órájában nagy sokaság gyűlt össze egy kis tereferére, mások sakkoztak, vagy egyéb játékkal múlatták az időt, táncoltak, énekeltek, s mindenféle módon mulattatták magukat azzal az ürüggyel, hogy kávét isznak.”

Mekka a mozlim világ központjaként mintává vált a többi nagyváros mozlimjai számára a kávéivásban is. Sőt e szokás a mozlim hadseregben is meghonosodott, melyek bárhova nyomultak előre, a kávét vitték magukkal. Még a házassági szerződésekben is előírták, hogy a férj engedélyezzen a feleségének annyi kávét inni, amennyit csak akar. Ellenkező esetben az asszony válókereset nyújthatott be.

Mekka kormányzója fejébe vette, hogy az emberek berúgnak a kávétól, és ezzel készek a rendzavarásra, ezért be akarta tiltani a kávéivást. És akkor jöttek a jogi szaktekintélyek. (Már akkor is, s a helyzet azóta csak fokozódott.) A szaktekintéylek szerint a kávéházakban némi reformra van szükség. A szaktekintélyek jöttek, tanácskoztak ám az érzékeny pontokat érintő ügyben nem mertek állást foglalni, az orvosokra bízták a döntést. Az orvosok természetesen szintén nem jutottak dűlőre, s így csak törvényen kívüli anyagnak minősítették a kávét.

Mekka muftija a kormányzóval ellentétes álláspontot képviselt, mellyel egyedül maradt. A kormányzó törvényen kívül helyezte a kávéárusítást és -ivást. A kávébabkészleteket elégették, a kávéházakat bezárták, tulajdonosaikat megdobálták az összetört edények darabjaival. Az egyiptomi szultán csodálkozott a mufti nyilatkozatán, hiszen a kávét egész Kairó táplálónak és jótékony hatásúnak tatotta. A kormányzó fejét jól megmosták, és tudatták vele, hogy kizárólag a kávéházi rendbontások megakadályozása tartozik a feladatkörébe. Így megint legálissá vált a kávéivás Mekkában. Sőt mit több a szultán halálra ítélte a kormányzót a kávé elleni fellépése miatt, s két perzsa orvosnak is ez lett a sorsa.

Majd ismét bizarr vita kezdődött a kávéivásról, s a vitát betiltás követte… De rövidre vágva a történet, a hivatalos szervek belátták, hogy a nép erőszakos tiltása a kávétól reménytelen, a visszaszorítási kísérletek hamvukba holtak… S minden jó, ha jó a vége: a 16. század végére az egész Közel-Keleten bevett szokássá vált a kávéivás…



(Forrás: Nagy kávéenciklopédia, Jószöveg Műhely Kiadó, 2002)
Hiba történt a modul működésében