2008. június 9., hétfő

Bevezető - Egy csésze kávé őstörténet

Egy kis kávé őstörténet
Arábiában kezdetben a kávét csak vallásos ceremóniákhoz és orvosi rendeltre fogyasztották. Azonban lassacskán a kávéivás szokása a vallásos közegből kiszivárgott. A kávét a mecsetben itták ünnepélyes keretek közt, áhítatos éneklés mellet, s ezért a kávéivást üdvös és jámbor cselekedetnek tekintették. Mellesleg rá is kaptak az ízére. Hamar elterjedt hát a hír, hogy mecsoda élmények várják a mecsetbe látogatókat. Rájöttek, hogy az ital stimuláló, és élénkíti a társasági életet. Hamarosan a mecseten kívül is árulni kezdték e nedűt. Szó mi szó, az egész város az új szokás hódolójává vált saját otthonában is.

A kávé hódító útja kb. a 15. század végére Mekka városába is elért. Itt is a mecsetek voltak a „fertőzés gócpontjai”, s hamarosan a nyilvános helyek is „áldozatul” estek az ellenállhatatlan kávénak. „A nap minden órájában nagy sokaság gyűlt össze egy kis tereferére, mások sakkoztak, vagy egyéb játékkal múlatták az időt, táncoltak, énekeltek, s mindenféle módon mulattatták magukat azzal az ürüggyel, hogy kávét isznak.”

Mekka a mozlim világ központjaként mintává vált a többi nagyváros mozlimjai számára a kávéivásban is. Sőt e szokás a mozlim hadseregben is meghonosodott, melyek bárhova nyomultak előre, a kávét vitték magukkal. Még a házassági szerződésekben is előírták, hogy a férj engedélyezzen a feleségének annyi kávét inni, amennyit csak akar. Ellenkező esetben az asszony válókereset nyújthatott be.

Mekka kormányzója fejébe vette, hogy az emberek berúgnak a kávétól, és ezzel készek a rendzavarásra, ezért be akarta tiltani a kávéivást. És akkor jöttek a jogi szaktekintélyek. (Már akkor is, s a helyzet azóta csak fokozódott.) A szaktekintéylek szerint a kávéházakban némi reformra van szükség. A szaktekintélyek jöttek, tanácskoztak ám az érzékeny pontokat érintő ügyben nem mertek állást foglalni, az orvosokra bízták a döntést. Az orvosok természetesen szintén nem jutottak dűlőre, s így csak törvényen kívüli anyagnak minősítették a kávét.

Mekka muftija a kormányzóval ellentétes álláspontot képviselt, mellyel egyedül maradt. A kormányzó törvényen kívül helyezte a kávéárusítást és -ivást. A kávébabkészleteket elégették, a kávéházakat bezárták, tulajdonosaikat megdobálták az összetört edények darabjaival. Az egyiptomi szultán csodálkozott a mufti nyilatkozatán, hiszen a kávét egész Kairó táplálónak és jótékony hatásúnak tatotta. A kormányzó fejét jól megmosták, és tudatták vele, hogy kizárólag a kávéházi rendbontások megakadályozása tartozik a feladatkörébe. Így megint legálissá vált a kávéivás Mekkában. Sőt mit több a szultán halálra ítélte a kormányzót a kávé elleni fellépése miatt, s két perzsa orvosnak is ez lett a sorsa.

Majd ismét bizarr vita kezdődött a kávéivásról, s a vitát betiltás követte… De rövidre vágva a történet, a hivatalos szervek belátták, hogy a nép erőszakos tiltása a kávétól reménytelen, a visszaszorítási kísérletek hamvukba holtak… S minden jó, ha jó a vége: a 16. század végére az egész Közel-Keleten bevett szokássá vált a kávéivás…



(Forrás: Nagy kávéenciklopédia, Jószöveg Műhely Kiadó, 2002)

Nincsenek megjegyzések: